Molto vivace

Az érem 3.14-ik oldala PI(é)[ldázat]

Az éremnek köztudottan két oldala van. A posztmodernben három. Mikor identitásom  izmait dagasztva éremmé nemesedem, nekem időnként négyre is futja. Persze, tudom, ez nem érDem: csak szerény rézpénz vagyok. Garas.  Szerencsénkre  most már (“jó” tíz éve) a posztmodernen  is túljutottunk (pl. Pethő Bertalan és mások szerint), de gyanúsan ismerős az új éra vérszegény megnevezése: POSZT-POSZTMODERN. Impotencia a négyzeten? Tény, hogy ez itt a POSZTOK ideje, szörföljünk és böngésszünk hát a posztokon és a prosztok között, az átszituálódás derridai és poszt-posztderidai elkülönböződéseinek is fügét mutatva időnként. Posztcaragialei és posztionescoi, sőt posztkafkai világunkban is  van értelme, hölgyeim és uraim. Csak rajtunk áll, és haramosan ránkvirradhat a poszt-poszt-posztmodern(itás)! (Vagy lehet, hogy ez már mégiscsak neomodernül elvadult táj? Disznófejű nagyurak ismét vannak, s aköltőket ma már a sertésinfluenza láza is hevíti. Persze ma már mindenki jóformán csak önmagának röfög. De uniós szabály, hogy két-három hipoallergén anyagból készült JÁTÉK minden disznónak  jár. So, let s play the gém.

Nyártánc 2 – Summer Dance 2. Mihály István fotómontázsa

TESZT

Azért vagyunk a világon, hogy valahol jól  megottHONLAPuljunk benne. Például egy ilyen blogoldalon. Még nem tudom,  mi lesz belőle(m), ha “nagy” lesz(ek) (amitől amúgy őrizzen meg a Fennvaló!). Mindenesetre elindítom, és hagyom, hogy alakuljon , szituálódjon….Ha nem internetes napló(pó),  “asse ” baj. Ha valaki idetéved, talán nem teszi hiába